Para-PC

Misima Jukio„A kötelesség nehezebb, mint egy hegy, a halál könnyebb, mint egy tollpihe” (régi japán mondás).

A japán hagyományok legtitokzatosabb és leginkább tabuként kezelt sajátossága a császárság intézménye. A történelem folyamán a mindenkori császárok viszonylag csekély világi hatalommal rendelkeztek, a második világháború után Japánra kényszerített békefeltételek pedig de iure is konzerválták ezt az állapotot. Talán senki sem fogalmazta meg frappánsabban a császárnak a Felkelő Nap országában játszott szerepét, mint Misima Jukio, aki demonstratív módon a szamurájok hagyományos halálnemét, a szeppukut (rituális hasfelmetszés) választva követelte a császár politikai hatalmának visszaállítását.

Pierre KrebsNagyon dekadens korszakokban, az általános felbomlás idején az evidenciák szentségtörésekké alakulnak és a legelemibb igazságok tabukká válnak. Egy újságírónak, aki nemrég megkérdezte tőlem, hogy vajon a Thule Szeminárium egy titkos társaság-e, azt válaszoltam, hogy valójában a humán tudományok nagyon is „inkorrekt” evidenciáit vizsgálva vagy a történelmet elárasztó tabukat bogozva, kezdve azzal, hogy ex oriente lux, egy másodpercnyi habozás nélkül a leginkább szentségtörő titkos társaságok közé sorolható szemináriumunk...

Miközben Európában kontinentális méretű általános politikai jobbratolódás zajlik, a magyar nép, szokásához híven, ha csak néhány perccel (azaz néhány parlamenti mandátummal) is, megint lekéste a „csatlakozást”, így aztán jobb híján, a Nyugat felé közlekedő Occident-expressz helyett ismét csak a varsói vicinálisra váltott jegyet. Lelke rajta, de sajnos nem csak az.

Ez egy abszolút uralom, egy osztatlan diadal, egy pokoli gépezet, amelynek az a különlegessége, hogy újratermelődik és kiterjed az egész földgolyóra. Nyugati univerzalizmus, "one-worldizmus", piacdemokrácia: különböző nevekkel lehet illetni és a legpejoratívabb jelzőkkel lehet ellátni, mégis el kell ismerni, hogy ez a halálos ideológia és praxis uralja az emberiséget fél évszázad óta, és hogy a keresztény második évezred utolsó évtizede valamiféleképpen a tetőpontját jelzi az új világgazdasággal, az agymosott, elkábított és térdre kényszerített humanoidok „nagybani” gyártójával.

Egyik előző írásunkban néhány általános megállapítás erejéig és érzékletes példák hosszú sorával aláltámasztva már foglalkoztunk a nyugati - tehát zsidók által uralt - kultúrkör filmgyártásában érvényesülő aktuális trenddel. Ezúttal, mondhatni "közkívánatra", további kiegészítéseket fűzünk mondandónkhoz.

Tisztelt Illetékes Hölgyek és Urak!
Alulírott, mint állítólag teljes jogú polgára a Magyar Köztársaságnak, egy szerény kérelemmel fordulok Önökhöz. Most, hogy túl vagyunk ünnepeik - számomra végtelennek tűnő és kissé fájdalmas - sorozatán. Hallom, Önök közül egyesek új állami ünnepek beiktatásán törik a fejüket. Természetesen nincs kifogásom ellene, hiszen jogállamban élnek és élek én is (?).

Azzal, hogy sajtótéjékoztató keretében ő ismertette pártja elnökségének az FTC eladása kapcsán kiadott állásfoglalását, Bognár László, a MIÉP alelnöke automatkusan bekerült az "antiszemiták" exkluzív klubjába, az egyetlenbe a világon, amelyben a tagsági viszony nem önkéntes alapú.

Alighogy a francia színekben játszó harmadik világ válogatott legyőzte az olasz nemzeti tizenegyet, a foci-vb befejeztét jelző sípszó jelére valóságos mesztic-propaganda öntötte el a francia médiát, azzal a jelszóval, hogy a „gall (?) kakasok” győzelme a többfajú, multikulturális, színes és pluralista nemzet egységét jelképezi. A globalista patriotizmusnak – legalábbis a tervek szerint – életre kellene keltenie egy határok nélküli ifjú nemzedéket, amely atyái ósdi nemzeti beidegződéseitől megszabadulva és lélekben „megtisztulva”, vagyis a kozmopolita elvárásokhoz idomulva lépi majd át az új évezred küszöbét. A kondicionáló eszközök arzenáljában (a popzene és a mozi mellett) fontos szerepet szánnak a sportnak is.

A legutóbbi olaszországi választások eredménye és a posztfasisztákat is magába foglaló Berlusconi-kormány megalakulása talán egy új európai nacionalista kibontakozás lehetőségét vetíti előre, különösen a hasonló osztrák és svájci példák ismeretében.

„Nem az új lárma kitalálói, új értékek föltalálói körül forog a világ: csöndben forog. (…) A legcsöndesebb szavak hozzák el a vihart. Galamblábon hordozott gondolatok irányítják a világot.” (Nietzsche: Imígyen szóla Zarathustra)
Az utóbbi két évszázad történelmét rendszerint úgy értékeli az ellenforradalmi, lényegében katolikus inspirációjú gondolkodás, mint amelyben kitalálták, „legyártották” és végül a „csúcsra járatták” a modern világ elnevezéssel illetett egyetemes civilizációs kategóriát. Tény viszont, hogy eme gondolkodás általában csupán felületes és szilárd doktrinális kereteket nélkülöző megállapításokat fogalmaz meg a felvilágosodás előtti időszak vonatkozásában.

A modernitás leghatékonyabb propagandaeszközének számító mozgókép prímszerepet játszik az éppen aktuális közellenségkép kialakításában. Különösen az amerikai filmkészítők jeleskednek a nézőközönség brutálisan egyoldalú klisékkel való "bombázásában", de a többiek is igyekeznek felzárkózni hozzájuk.

Amióta nem vallom magam kereszténynek, egy szorongató érzéstől szabadultam meg, az életet pedig természetesebbnek, szebbnek látom. Amíg kereszténynek hittem magam, mindig valamiféle feszélyezettséget éreztem. Mintha szerepet játszottam volna egy színpadon...