Soá-mánia

A France-Soir arról cikkezik, hogy "egy Raphael Feigelson nevű francia vezette az oroszokat Auschwitzban". Az említett Feigelson mindig is úgy hazudott, ahogy lélegzik. 1945-ben azt állította, hogy Auschwitzban hétmillióan haltak meg. Napjainkban (2010 február végén) a propagandistáink és újságíróink hajlamosak azt mondani, hogy Auschwitzban 1.100.000 személy halt meg, köztük egymillió zsidó.

Manapság már a durva elnyomás helyett a nyugati politikai szolgálatok többnyire megelégednek azzal, hogy ellenőrzött és tehetetlen ellenzéket kreálnak, amelynek a tevékenysége még erősíti is a rendszer propagandáját, azt az illúziót táplálva, hogy a globális hálózatok korában bármilyen „ellenzék” reális hatalmi alternatívát jelenthet. Az egyik módszer abból áll, hogy az ellenzék legközépszerűbb figuráit állítják előtérbe, sőt adott esetben mártírszerep eljátszását lehetővé tévő pereket indítanak vagy a testi épségüket (látszólag) veszélyeztető agressziókat szerveznek ellenük, így irányítva rájuk a közfigyelmet és ezáltal valorizálva őket.

Van egy pont, egy pillanat - amit az ember ingerküszöbének hívnak -, ahonnan már nincs tovább, elpattan a cérna. Ez a pillanat most jött el! Csaknem száz magyar (?) "holokauszttúlélő", illetve rokonaik 240 millió dollár vagyoni és egymilliárd dollár nem vagyoni - mai árfolyamon összesen nyolcmilliárd 920 millió amerikai dollárnyi (1759 milliárd forintnyi) - jóvátételre perlik a Magyar Államvasutakat a zsidósággal szembeni népirtásban játszott (állítólagos) szerepéért.

A bécsi Technikai Egyetem rektorátusa bejelentette, hogy "formálisan megfosztja" aranydiplomájától azt a mérnököt, aki egy 1991-es szakvéleményében kétségbe vonta a zsidók megsemmisítését az auschwitzi gázkamrákban. Az egyetem közleményében az áll, hogy a most visszavont tiszteletbeli disztinkciót decemberben adományozták Walter Lüftlnek, aki ötven évvel korábban szerezte mérnöki diplomáját az egyetemen.

A „soá” egy héber szó, amely katasztrófát jelent, és a megsemmisítés, a népirtás, a holokauszt szinonimájává vált. Claude Lanzmann ezt a címet adta végtelen hosszúságú filmjének. Marek Edelman, az 1943-as varsói gettófelkelés egyik vezetője szerint a film „unalmas”, „érdektelen” és „elhibázott” (1). A média általános mozgósítása ellenére a franciák – beleértve a franciaországi zsidó közösséget is – szándékosan elszabotálták ezt a penzumot. (…) Noha Francois Mitterrand, II. János Pál és a világ más nagyjai is kiálltak érte, semmi nem használt. A tévécsatornák sokáig ellenálltak a nyomásnak, de végül megtörtek, és leadták ezt a gigantikus, majdnem 9 és fél órás (!) giccset

"A soá mint olyan egy zsidó kitaláció", jelentette ki egy nyugalmazott lengyel püspök január 25-én az egyik tradicionalista olasz internetes honlapon - és ezzel minden valószínűség szerint befellegzett a nyugalmának. A Williamson-ügy után itt a Pieronek-ügy. Úgy tűnik, újabban már a Cion szekerének tolására szakosodott goj szektások közül is egyre többen döbbennek rá arra, hogy az istenüknek tartott zsidó illuzionista (alias Jézus Krisztus) népének momentán legfőbb megélhetési forrása valójában nem több átlátszó szélhámosságnál. Talán végül még a bibliás gyerekmeséket készpénznek vevő saulistáknál is leesik a tantusz, hogy "Jahve kedvencei" éppen az ő hiszékenységükből csinálnak maguknak készpénzt? Üdv a fedélzeten! Mindenesetre jobb későn, mint soha. (A karikatúra szövege:A soá egy zsidó kitaláció... ...nagyon környezetbarát, mert megújuló energiát hasznosít: a gojok hülyeségét!)

Elie Wiesel jó egy hónappal ezelőtti hazánkban tett látogatásakor, melynek során ez a "holokauszt-szélhámos" oly otthonosan és mindenféle feszélyezettség nélkül mozgott és szónokolt a magyarországi Parlament falai között - a szokásos, unalomig ismételt talmudi-ószövetségi gyűlölködéstől vezettetve egy nagyságrendileg a holokauszt-kárpótlási pénzösszegeknek megfelelő hazugság- és rágalomözönt, valamint átokáradatot zúdítva nemzetünkre -, mintha legalábbis Tel-Avivban kérték volna fel egy politikai showműsor megtartására. S íme, újra elérkezett egy "jeles" alkalom, amikor fővárosunkban(?) gigantikus, reprezentatív holomese-szeánszot készülnek tartani egy idegen, a magyarságot elnyomó hatalom képviselői és annak hazai marionettfigurái.

Mondja minap a Hack Péter, hogy őszerinte bizony nem a korábban megfogalmazott jogszabályt terjesztené elő a parlamentben, hanem annak egy szűkített változatát, amely nem a "gyűlöletbeszédre" koncentrál, hanem kifejezetten a holokauszt tagadására.

Hack Péter börtönbe csukná azokat, akik lerántják a leplet a történelem legnagyobb csalásáról. Az MSZP még a választások előtt át szeretné vinni a parlamenten azt a törvényt, amely büntetné a holokauszttagadást Magyarországon – adta hírül a zsidó ATV. A Hit Gyülekezetében vezető pozíciót betöltő, szélsőségesen magyarellenes Hack Péter „alkotmányjogász” szerint pedig nem a korábban megfogalmazott jogszabályt kellene előterjeszteni, hanem annak egy „szűkített változatát”, amely nem a „gyűlöletbeszédre” koncentrál, hanem kifejezetten a holokauszt cáfolására.

Tavaly a német bíróságok több mint 13 ezer esetben szabtak ki ítéletet gondolatbűntett miatt. A modern európai jogrend atyjának tartott Carl Scmitt szülőföldjén meghonosított inkvizitórikus joggyakorlat egyik iskolapéldáját Kevin Kaether "ügye" képviseli, amelyet nem lehet másnak minősíteni, mint döbbenetes jogi komédiának, ismét és sokadszorra bizonyítva, hogy az igazság kiderítése helyett a cionista érdekek szolgálatára felesküdött német (?) bíróságok már a látszat fenntartására sem ügyelnek, és láthatólag ragaszkodnak ahhoz, hogy mindenáron elítéljék mindazt, aminek valamennyire is revizionista „stichje” van.

Gerard Menuhint, a világhírű hegedűművész, Jehudi Menuhin 61 éves fiát 2005 decemberében kizárták a német Menuhin Alapítványból, amelyet addig elnökölt, mert az előző hónapban megjelentetett egy cikket a szélsőjobboldali Nemzeti Demokrata Párt (NPD) orgánumában, amelyben többek között azt is szóvá tette, hogy az a nép, amely még hatvan évvel a háború vége után is hagyja magát megfélemlíteni az akkori események által, az „nem egészséges”. Anticionista és németbarát zsidóként Gerard Menuhinnak volt bátorsága meglátogatni a börtönben Sylvia Stolz ügyvédnőt, aki a holokauszttagadó Ernst Zündel kanadai-német kiadót védte a mannheimi bíróság előtt, és akit védőként kifejtett tevékenysége miatt a tárgyalóteremből egyenesen a heidelbergi börtönbe vittek.

Vajon a zsidó szervezetek vezetői őszinték az antiszemitizmus állandó emlegetésében? Okkal, ok nélkül farkast kiáltanak, vagy inkább „undorító állatot, amelynek még termékeny a hasa”. Szükség esetén kitalálják ezt az antiszemita ürügyet, akár kamutámadások alkalmából, akár az antiszemitizmus számlájára írva azt, ami valójában csak anticionizmus.

Ki kell, hogy durranjon a hólyag. A zsidó faj nagy mártíriuma egy fenomenális kamu (Céline, 1937). A hazugok és hantások meg akartak bennünket tömni a mágikus gázkamráikkal és meg akartak bennünket sétáltatni a lehetetlen gázkamionjaikban. Az intoxikáció azonban nem működött, és sohasem fog működni. A gázkamraduma mindenfelől ereszt. Auschwitz über alles! – ennek vége, kaputt. Nem marad más, csak a holokauszt, egy szétesett eszme, tele ürességgel, tele széllel, amellyel szünet nélkül zaklattak minket.

Az angolszász népi kultúrában a menyét ("weasel", ejtsd: víz'l) általában a hitszegő, áruló, gerinctelen karakter jelképe, míg a japán mitológiában egyenesen a balszerencsét és a halált képviseli. Az alaszkai inuitok egyik mítosza szerint, ha látsz egy menyétet, azonnal tedd a kezed a szád elé, mert különben beugrik a szádba, lecsúszik a torkodon, és felzabálja a belsődet. Elie Wiesel (alias Weasel) csak azt teszi, mi lényege: a soá-biznisz nemzetközi dílereként gyakorlatilag "felzabálja" a gojok belső ellenállását, amelyet gyalázatos hazudozásaival szemben (esetleg) kifejtenének (a szerk. megj.).

Bármennyire is akarja az ember, egyszerűen nem tud szó nélkül elmenni egy olyan esemény mellett, mint a minapi zsidó konferencia. E jeles alkalom meghívott vendége Elie Wiesel Nobel-békedíjas író volt, aki mi egyebet is tett volna, mint hogy ujjal mutogatott a magyar parlament soraiban ülő politikusokra, akik - szerinte - tétlenül nézik az antiszemitizmus és a fasizmus újjáéledését.