Aktualitás

Pénteken minden spanyolországi írott és elektronikus médium kiemelt helyet szánt a hírnek: a 2011-es spanyolországi helyhatósági választásokon először indul muzulmán párt. A Spanyolország Újjászületésének és Uniójának Pártja (PRUNE) az ország két marokkói enklávéjának helyi pártjából alakult: a melillai székhelyű Koalíció Melilláért (CpM) és a Ceutí Demokrata Unió (UDCE) már az ibériai-félszigeti Granadában tartott ülésen bejelentette, hogy egyesült az említett alakulatban.

Kiújultak a keresztények és muzulmánok közötti zavargások a Nigéria középső részén, Jos városában és környékén. Az utcákon szemtanúk szerint legalább kétszáz holttest feküdt vasárnap. Emberek százai menekültek el a településekről. Egy független nigériai tévéadó riportere elmondta, hogy a legtöbb halott bozótvágó késsel megölt nő vagy gyerek.

Ernst Zündel revizionista történész március 1-jén visszanyerte szabadságát, miután letöltötte ötéves (!) börtönbüntetését. A 70 esztendős Zündelt 2005-ben szolgáltatta ki Kanada a Német Szövetségi Köztársaságnak, ahol is – a szólásszabadság és a demokrácia legnagyobb dicsőségére – bűnösnek találták a férfit, mivel nyilvánosan is hirdetni merészelte nézeteit a zsidók második világháborús szenvedéstörténetével kapcsolatban.

Hírportálunkon (a Kuruc.infón) jelent meg Perge Ottó felhívása, melyben az ún. holokauszttal kapcsolatosan nyílt vitára hívta ki a Magyar Narancs firkászait, akik a néhány hónapja a Kuruc.infón is bemutatott videofelvételen látható metróbeli ortodox zsidók zenés-táncos ugrándozásának szintjén örvendeztek annak, hogy végre Magyarországon is van „holokauszttagadást” büntető törvény. Amit persze nem magyarok terjesztettek be a parlament elé, és nem magyarok szavaztak rá igennel. Nem is igazán érti az ember, hogy ezek az alakok miért nem mennek haza Izraelbe, ha már közülük több amúgy is kettős állampolgár, aki pedig még nem rendelkezik izraeli állampolgársággal, az a siker reményében bízvást alijázhatna (hazatérhetne Izraelbe).

A színházban mindig van egy olyan pillanat, amikor az álarcok lehullnak, amikor a hős, a galád, az áruló, az őrült és a gyáva végre annak látszik, ami valójában, és igazi személyiségének a napvilágra kerülése egybeesik a darab végkimenetelét eldöntő gordiuszi csomó átvágásával. Nagyjából ezt élte át az Egyesült Államok és nyomában a világ Barack Obamának a West Point-i katonai akadémián december elsején elmondott beszéde hallatán, amelyben bejelentette, hogy 30 ezer további katonát fog Afganisztánba küldeni, alig néhány nappal azelőtt, hogy ő maga Oslóba utazott a Nobel-békedíj átvételére.

A Magyar Narancs című cionista újság február 25-én „szerkesztőségi írást” közölt, melynek szerzői kifejezik örömüket, hogy végre rács mögé lehet dugni a „holokauszt tagadóit”. „Helyes. Sőt: végre” - örvendeznek a liberálisnak a legkevésbé sem nevezhető cionisták. Szerintük ugyanis a holokauszt tagadása „nem csak undorító dolog, de társadalmi veszélyessége is kitapintható. Tiltásnak vagy nem tiltásnak nincs köze a szólásszabadsághoz” - szögezik le a megfellebbezhetetlen ítéletet.

Önmagában az a tény, hogy Európa legtöbb országában eszelős kényszerrel alkotják a cionista lelki és pénzügyi függőség alatt álló parlamenti „képviselők” (vajon saját választóikat képviselik-e?) az ún. „holokauszttagadó” törvényeket, már jelzi, hogy valami penetránsan bűzlik a dolog körül. (Értsd: az ún. holokausztot a cionista lobbi saját világuralmi-pénzügyi érdekeinek ideológiai támogatására, s egyúttal a gójok sakkban tartására agyalta ki.) Mindazonáltal ez a kodifikációs buzgalom egyben jó jel is: minden korban egy bukófélben lévő hatalom szokta önmagát, illetve háttérideológiáját - a normalitás határain messze túllépve - saját erőszakszervezeteivel körülbástyázni.

Most, amikor a francia kormány arra bíztatja az EU azon tagállamait, amelyek még eddig nem tették, hogy hozzanak törvényt a revizionisták ellen, a Le Monde egyik hosszú cikke arra emlékeztet, hogy 2010. március elsejétől immáron közvetlenül is az Alkotmánytanácshoz (a magyar Alkotmánybíróság megfelelője - a ford. megj.) fordulhatnak a jogalanyok, akiknek lehetőségük lesz arra, hogy kétségbe vonják azokat a törvényeket, amelyek a múltban nem estek át az alkotmányosság szűrőjén (Jean-Baptiste de Montvalon, "Big bang chez les Sages", Le Monde, 2010. február 23.).

Bár nem valószínű, de ha Sólyom László mégis aláírja a Btk. módosítását, néhány hét múlva tömegesen indulhatnak büntetőeljárások olyan állampolgárok ellen, akik szerint a történelemkönyvekben levő tények a zsidók, cigányok, melegek, értelmi sérültek vagy kommunisták tömeges kiirtásáról hazugságok, és ennek a nézetüknek nyilvánosan hangot is adnak. Nincsenek biztonságban a jó szándékú történészek sem, akik a számokon vitatkoznak. Miközben a holokauszttagadás erősödése elválaszthatatlan a rasszizmus és a szélsőjobb térnyerésétől, a törvény megalkotói az áldozatok sérelmére hivatkoznak.

Hát akkor foglaljuk össze sokadszor és újólag. A mai holoinkvizítorok szerint volt egyszer egy holokausztnak elnevezett történelmi tragédia… Ebben mint korunk uralkodó vallásában hinnie minden cionista uralom alatt álló ország polgárának kutyakötelessége. Amennyiben hitbéli kételyeinek és eretnek gondolatainak valaki mégis hangot merészelne adni, azonnal a fejére vonja az ószövetségi átkozódást, megbélyegzést, kiközösítést, továbbá a „szalonképes” tudományos és politikai körökből történő kirúgatás is osztályrésze lesz. (No persze nem valami nagy dicsőség eme konformista idióták közösségébe tartozni).

Lesz-e bátorsága a köztársasági elnöknek, illetve az Alkotmánybíróságnak ahhoz, hogy elgáncsolják a holotörvényt? Nos, attól tartok, a zsidók nyomásának nem mernek majd ellenállni, habár természetesen teljesen egyértelmű: az elfogadott „jogszabály” súlyosan sérti a vélemény- és a gondolatszabadságot, a kutatási szabadságot, és összeegyeztethetetlen az Emberi és Polgári Jogok Egyetemes Nyilatkozatával, az ENSZ Alapokmányával, a magyar Alkotmánnyal és általában a szabadság és a humanizmus értékeivel.

Megtörtént. Mélységesen megalázott bennünket a magyar országgyűlés. Parlamenti képviselőink – a szocialista párt vezetésével, a Fidesz asszisztálásával - tegnap sárba tiporták emberi méltóságunkat, megkérdőjelezték kulturális identitásunkat, megfosztottak legfontosabb jogaink egyikétől, kiskorúnak, éretlennek, felelőtlennek minősítettek minket, s kirekesztettek bennünket a társadalomról folyó vitából.

Ha valaki esetleg még nem hallotta volna: chicagói zsidók pert indítottak a MÁV, tehát a magyar állam, tehát mindnyájunk ellen. Holokauszt-túlélők és mispóchéjuk egy kb. száz fős csoportja 1759 milliárd forintnyi dollárt akar kárpótlásként, azon az alapon, hogy a háború alatt a magyar vasút szerintük „önként és dalolva” végezte a magyarországi zsidóság Auschwitzba szállítását. Az élelmes haszonmaximalizálók 175.900 forintot követelnek fejenként minden magyartól, hogy fejenként 17.590.000.000 (tizenhétmilliárd ötszázkilencvenmillió) forintot zsebelhessenek be. Ügyes. (A kép felirata: Úgy tűnik, hogy a soá a történelem legnagyobb bankrablása)

Utolsó ülésnapján büntethetővé tette a holokauszttagadást a parlament. A név szerinti szavazáson az MTI számításai szerint 197 igen, 1 nem, 144 tartozkodással elfogadták Mesterházy Attila, az MSZP miniszterelnök-jelöltjének Btk-módisítási javaslatát. Az arányokból is látható, hogy a törvényt az MSZP és az SZDSZ képviselői támogatták elsősorban.

Ha Amerikáról van szó, akkor ahhoz, hogy megértsük gondolkodását, tetteinek mozgatórugóit, gyakran keresünk vele kapcsolatban párhuzamokat. Ezért hol a volt Szovjetunió a példa, máskor az egykori Római Birodalom a hasonlítás alapja. És a szakértők mindkét esetben találnak is szépen vélt vagy valós közös vonásokat. Viszont a legkézenfekvőbb példa az egykori Oszmán-török Birodalom lenne, amire nem nagyon gondolnak a hivatásos politológusok. Az első pillanatban meglepőnek tűnhető kijelentést ezért is érdemes végiggondolni.