A svájci minaret-referendum utózöngéi ismét csak egyértelművé tették, hogy a nyugati (képviseleti) demokrácia apostolai legalább annyira rettegnek a „jó nép” közvetlen formában (vagyis képviselői kihagyásával) történő akaratnyilvánításától, mint ördög a tömjénfüsttől. Abban a szinte egyszólamú elítélő kórusban, amely a svájciak választását világszerte fogadta, két szólóhangot egészen világosan azonosítani lehetett: egyrészt a közvetlen demokrácia gyűlöletét, másrészt a képmutatást.

Párizsba beszökött a tavasz, és a könnyű áprilisi szellő alaposan felkavarta a „balparti értelmiség” belterjes miliője által régóta konzervált dohos-pudvás légkört. A francia főváros irodalmi élete hetek óta permanens forrásban leledzik. Még el sem ültek el a hullámok az „új (bulvár)filozófusok” ultramediatizált figurája, Bernard-Henri Lévy végleges és immáron mindenki számára nyilvánvaló leégését követően, máris egy újabb „istenkáromlás” borzolja az intellektuális „Tout Paris” kedélyét. Michel Onfray, a francia értelmiségi szcéna enfant terrible-je, az önmagát baloldali nietzscheánusként aposztrofáló filozófus és bestseller-író szokásától eltérően ezúttal nem általában isten és különösen a monoteista vallások, hanem korunk egyik utolsó „szent tehene”, Sigmund Freud ellen intézett frontális támadást. És beleremegett a Föld...

A burka viselését jelentősen megszigorítani kívánó francia törekvések nyomán az olasz hatóságok is fontolóra veszik, hogy betiltsák az egész testet takaró női ruhadarabok viselését. Erre utal, hogy a nőpolitikáért felelős miniszter egy sajtónyilatkozatában a nyilvános helyeken viselt öltözéket szabályozó törvény felülvizsgálatáért emelt szót. A törvény szövege szerint nem szabad olyan ruhadarabot viselni közterületeken, amely nem teszi lehetővé az arc felismerését.

A bőrönd bepakolva. De sajnos mindig maradnak...

Az argentin forradalmár, Fidel Castro harcostársa, a permanens forradalom teoretikusa, az eszméiért életét is feláldozni kész „tettek embere” nemcsak a szélsőbaloldal kultuszfigurája volt, hanem az ellenpóluson is jócskán akadtak hívei? Ennek az első, de csak az első hallásra meglepő kérdésfelvetésnek szentelte könyvét Mario La Ferla olasz történész (L’Altro Che. Mito e simbolo della destra militante, Stampa Alternativa, 2009), amely ikonoklaszta tematikája miatt kisebbfajta szenzációt okozott, és szenvedélyes vitát váltott ki az antagonisztikus politikai miliőkben. Az alábbiakban maga a szerző világítja meg a jelenség hátterét.

A kommunizmus mintegy 3000 áldozatára minden évben emlékezik a magyar parlament. A holokauszt 600 000 áldozata előtt egyetlenegyszer hajtott fejet az Országgyűlés.

Március 23-án egy német bíróság életfogytig tartó börtönbüntetést szabott ki egy bizonyos Heinrich Boerére több mint 65 évvel ezelőtt elkövetett háborús bűnök miatt. A 88 éves aggastyánt azzal a váddal citálták bíróság elé, hogy Hollandia náci megszállása idején lelőtt három polgári személyt, akiket a németek azzal gyanúsítottak, hogy az ellenállási mozgalmat támogatják. A kivégzésekre a hollandiai német SS által végrehajtott megtorlások keretében került sor.

Nem várok tovább. Elég volt! Itt az ideje, hogy végre tiszta vizet öntsek a pohárba! A maszatolásnak, a mellébeszélésnek ezennel vége, s azt a bizonyos kását sem kívánom tovább kerülgetni! Inkább töredelmesen bevallom ország-világ előtt e becses pillanat varázsában, hogy én bizony tagadok.

A szexuális jellegű botrányok eddig jobbára elkerülték a hazai katolikus egyházat, csak egy-két elszórt eset borzolja a kedélyeket. Közben bírósági eljárás folyik egy „melegpapos” honlap miatt: a lavina bármelyik pillanatban elindulhat. A magyarországi katolikus egyházban szolgálatot teljesítő melegeket próbálták lajstromba venni egy rejtélyes honlap készítői. A weboldal pár éve jelent meg a világhálón, méghozzá egy olyan amerikai tárhelyen, amelyet – mint utóbb kiderült – szláv ajkúak, feltehetően oroszok működtetnek. Az oldalt legalább egyszer sikerült feltörni és törölni, de a tartalom visszakerült.

Az az eszme, hogy a kozmosz középpontja az ember, a természet pedig azért van, hogy kielégítse a vágyait és a szeszélyeit, csupán a keresztény antropocentrizmus nyomán fog előre nem látható mértéket ölteni, amely e tekintetben is a sivatagi vallások örököse. Protagorasz aforizmája, miszerint „minden dolgok mértéke az ember”, nem azt jelenti, hogy az univerzum középpontjában az ember áll, hanem azt, hogy a valóság csak azon az interpretáción keresztül létezik, amelyet az emberek adnak róla.

2010. április 17-én Bognár József, a magyarországi pogányság és az Új Jobboldal egyik szellemi vezetője megtartotta régen várt első előadását, melyről már most kijelenthetjük, hogy a jövőben viszonyodási pont lesz a felelősségteljes gondolkodók számára.

Egymással versengve spekulálnak az izraeli katonai szakértők arról, hogy vajon Izrael egyedül is meg meri-e támadni Iránt. Az amerikai üzleti körök cionista szellemiségű orgánuma, a The Wall Street Journal szerint Izrael jelenleg egyoldalú katonai akciót tervez Irán ellen. Ezek a szakértők azt állítják, hogy a zsidó állam könnyedén elháríthatja az Irán által kilátásba helyezett katonai válaszcsapást.

Németország a két világháború között: megélhetési politikusok és áldatlan pártcsatározások a szakadékba taszították az országot, a parlament elveszíti minden hitelét, a politikusokat nem becsülik semmire. A demokrácia már csak a demagógia szinonimája. Leleplezvén az akkori közállapotokat, Carl Schmitt jogászprofesszor talpra állást követel, és azt várja, hogy a „Gondviselés teljhatalmú küldöttje” ismét bizalmat és egységet teremt a nép körében. A jelenlegi helyzet csak még aktuálisabbá teszi a schmittiánus gondolatiságot.

A brooklyni ügyészség közleménye szerint 32 év börtönbüntetésre ítélték Baruch Mordechai Lebovits 59 éves New York-i rabbit, akit március 8-án a bíróság bűnösnek talált abban, hogy 2004-ben és 2005-ben több esetben szexuálisan molesztálta egyik hitsorsosát, egy 16 éves fiút. Charles Hynes ügyész azt is elmondta, hogy a rabbi "ismert üzletember a Borough Park-i (zsidó) közösségben, ahol az áldozat él".

Bár a mai Európában ez nem szembetűnő, a világ leggyorsabban terjedő és legdominánsabb vallása a kereszténység. A jövő kereszténysége azonban már nem a fehér ember vallása. Pár évtizeden belül az európai és észak-amerikai hívek csupán elenyésző hányadát fogják kitenni a világ keresztényeinek, akik közt az ázsiaiak, latinok és afrikaiak lesznek túlsúlyban. Ez pedig azt jelenti, hogy a jelenlegi euro-centrikus egyház ideje is leáldozóban van.