Iratkozzon fel hírlevelünkre!
Az 1942-ik év a vér és a kitartás éve volt. Az ember, akinek a neve oroszul acélt jelent – akire amerikai hatásra az angol röviden a „kemény fickó” kifejezést használja – volt az 1942-ik év embere. Csak Joszif Sztálin tudta pontosan Oroszország milyen közel állt a kudarchoz,
mint ahogy csak ő tudta azt is, hogyan vigye Oroszországot túl ezen.
Egy belga újságíró megvizsgáltatta Hitler rokonainak DNS-ét, és arra az eredményre jutott, hogy az egykori náci vezér genetikai térképe szerint ősei berberek, szomáliaiak, sőt, akár askenázi zsidók is lehettek, de legkevésbé németek. Jean-Paul Mulders a belga Knack hetilapban tette közzé kutatásai meglepő eredményét.
Ahogyan az várható is volt, a dél-afrikai labdarugó-világbajnokság sem jelentett kivételt a szabály alól: a FIFA multinacionális partnerei és különböző maffiaszervezetek rávetették magukat az országra, hogy a lehető legnagyobb hasznot préseljék ki belőle. Miután tényfeltáró újságírók már alaposan átvilágították a FIFA tevékenységét, a szervezet meglehetősen "züllött" működési módja nem lehet titok senki számára.
Amit Göncz elkövetett, az magánemberi szemtelenség volt, gazdagítva amúgy sem szép jellemrajzának tekintélyes listáját. Viszont nem is gondoltunk arra, egészen az elmúlt
napokig, hogy köztársasági elnök ennél nagyobb szemtelenségre vetemedhet hazáját illetően. Azonban Schmitt Pál, a derék karrierista ezt messzemenően túlszárnyalta.
Korábbi dolgozatunkban (Imígyen szóla de Benoist) a címben szereplő szellemi ötletgazda szavaival próbáltuk árnyalni a pogány fogalom mibenlétét. Miután az iránymutatás megtörtént, e dolgozat-sorozatunkkal a napjainkban megbúvó élő és virágzó pogány maradványokra szeretnénk rámutatni. A vizsgálat végére még az is kiderülhet, hogy nem csupán pogány maradványokról van szó, hanem hamis gondolatok maradványaival leplezett egész pogányságról – „A kereszténység a legjobban álcázott pogány vallás”.
Animációs tanmese a rablókapitalizmus működési mechanizmusáról. A hajtás után a videó teljes szövege elolvasható magyarul.
Az év legrövidebb napján, hatvan évvel ezelőtt Goriban, Tiflisz közelében egy szegény, szorgalmas grúz suszternak fia született, akit a Viszarionovics Dzsugasvili néven anyakönyveztek. A fiút istenfélő anyja Joszif névre kereszteltette, Jézus anyjának Máriának a férje után. De a nevek nem sokáig maradtak meg a cár legújabb ellenfelén; egyaránt hallgatott a Szoszo, Koba, Dávid, Nijeradzse, Csijkov és Ivanovics nevekre, mígnem nagy sokára magáévá nem tette a Sztálin (Acélos, Acélember) álnevet.
Klikk a nagyításhoz!Ha a faj, ahogyan azt a tudományos szakirodalom állítja, csupán „az emberi nem egy bizonyos embertípus által képviselt, örökletes tulajdonságú alosztálya”, akkor nem igazán érthető, hogy miért számít botrányosnak az emlegetése. Annál is inkább, mert a legutóbbi genetikai kutatások megerősítették azt, ami a józan ész számára mindig is nyilvánvaló volt. Ennek ellenére, ha manapság fehérként a fehér fajt fenyegető veszélyekről beszélünk, rögtön két „gondolatbűnt” is elkövetünk. Egyrészt a „faj” használata miatt, amely fogalmat a II. világháború óta száműzték a köznapi beszédből, másrészt pedig „rasszizmus” címén.
A felületes szemlélő könnyen arra a következtetésre juthat, hogy a Mazsihisz holokauszt-tagadást követett el. A zsidó szervezet honlapján, az egykori majdaneki láger emlékhelyén bekövetkezett tűzesetről szóló tudósításban ugyanis az olvasható, hogy a „haláltáborban” 80 ezren vesztették életüket, akik közül 60 ezer volt zsidó. Ami a tüzet illeti, senki sem szenvedett komoly sérülést, ezzel szemben rettenetes nagy baj történt, ugyanis elégtek a Majdanekben zajló „népirtás” legfontosabb tárgyi bizonyítékai: a cipők.
Az alábbi felvételek nem Afganisztánban, Irakban, Iránban, a Gázai-övezetben, vagy bármelyik iszlám országban készültek, hanem Londonban. Az Afganisztánból hazatérő brit katonákat muszlim ellentüntetők várják az egykor még európai országként számontartott Anglisztán fővárosában. A riportban elhangzottak fordítása a hajtás után!
Munkaügyi perének kezdetére vár az Egyesült Államokban Marosán Csaba, aki beperelte a New York állambeli Buffalo magánfőiskoláját. A magyar orvos azt állítja, hogy eddigi munkahelye, a katolikus szervezet által alapított Trocaire College kevésbé képzett fiatalokat szerződtetett a helyére azért, mert – szemben vele – homoszexuális beállítottságúak voltak.
Az egyik oldalon van egy nemzeti radikális párt, a másikon egy kivénhedt kommunista. Van bennük persze közös is. Például az, hogy mindkettőnek rögeszméi vannak. Mindkettőnek totalitárius az agya. Mindkettő feltétlenül hisz rögeszméjének mindenek feletti érvényességében. Vagyis valahol egyformák a lényeget illetően.
Olvasom ma az ortodox egyház közleményét a „morális krízisről”, amely gazdasági válságba sodorta az országot: természetesen csak még több templom építésével lehetne megoldani. Kiráz a hideg. Pontosan az egyház, az állam által elismert és támogatott egyházak (igen, a magyarok is, nemcsak a BOR) zabálják fel a legindokolatlanabb módon az adófizetők pénzét. Vidáman építgetjük a templomokat anélkül, hogy bárki is felmérte volna, egyáltalán szükség van-e rájuk. Ennyi erővel az ablakon is kidobhatnánk a pénzt.
Július 20-án, nyolcvankilenc éves korában, hosszú betegség után elhunyt Molnár Tamás, a világszerte ismert és becsült katolikus filozófus. Rangja és elismertsége ellenére halálát a magyar média szinte teljesen elhallgatta, ami még érthető a baloldal esetében, de annál nehezebben védhető a nemzeti-keresztény média közönye.
Szeptember 3.
1189. szeptember 3. Oroszlánszívű Richárd angol király megkoronázásának alkalmából zsidóellenes lázadás robban ki Londonban, amelynek során Orleansi Jákob rabbit is agyonverik.
1302. szeptember 3. A budai polgárok ellenszenve miatt Bécsbe távozott Boccassini Miklós bíboros, pápai legátus kiátkozza Budát, a VIII. Bonifác pápa által magyar királynak el nem ismert Vencel király székhelyét. Válaszul a Vencel kinevezett új budai rektor, Peturmann helyi papokkal kiátkoztatta a pápát, követét és magyarországi híveiket.
1852. szeptember 3. Zsidóellenes megmozdulásokra kerül sor Stockholmban.
1919. szeptember 3. Dr. Baloghy György volt igazságügyminiszter a magyar tanácskormány bukása után lefolytatott nyomozás alapján az alábbiakban foglalja össze a Lenin-fiúk működését a Reggeli Hírekben: „A terroristák közül kiemelem Cserny József parancsnokot, Papp Sándort, helyettesét, Bonyhádi Tibort, Weisz Samut és Kocsándi Bélát, akik annak vezérkarát képezték, Bergfeld Izidort, aki 160 embert gyilkolt le, kik közül hatvanat a Marx laktanya sütőkemencéjében elégetett, (!) Gáspár Józsefet, aki 8 embert gyilkolt meg Kapuváron, Reinheimer Rezsőt, aki 25 embert gyilkolt meg Debrecenben, Kohn-Kerekes Ármint, aki 10 gyilkosságot ismert be és aki ellen az államügyész már vádindítványt is adott be, Vígh Sándort, aki Kalocsán 8, Kovács Lajost, aki 5 embert akasztott fel, Szarvas Sándort, aki a Kun Béla megvesztegetésére Denikin tábornok által küldött nagymennyiségű aranypénzt hozó ukrán tisztet több, még szökésben lévő társával együtt meggyilkolt”.
1939. szeptember 3. A „brombergi véres vasárnapon” a Wehrmacht elől menekülő lengyel haderő egységei – a katolikus klérus által feltüzelt helyi lengyel lakosság aktív részvételével – tömegmészárlást rendeznek Blomberg (ma Bydgoszcz) város német lakói körében. A vérengzés több mint ötezer áldozatot követelt. A Lengyelország elleni német támadás megkezdése után több más nyugat-lengyelországi településen is hasonló atrocitásokra került sor. (A Hadi Krónika című lap első száma „mítosznak” minősíti a történteket.)
1992. szeptember 3. Szaúd-Arábiában nyilvánosan lefejezik a hitehagyásban és istenkáromlásban bűnösnek talált Szadik Abdul Karim Malallahot.
1996. szeptember 3. Jean Baynac neves francia történész a Le Nouveau Quotidienben beismeri, hogy a holokauszt ismert ábrázolása csupán néhány tanú vallomásán alapszik, és „bizonyító erejű dokumentumok híján a történészek kerülik a gázkamrákról szóló vitát (faute de documents probants sur les chambres a gaz, les historiens esquivent le débat)”.
2000. szeptember 3. II. János Pál szentté avatja IX. Pius pápát, az olasz egységtörekvések ellenségét, a pápai csalhatatlanság dogmájának megfogalmazóját, aki 1857-ben vésővel felszerelkezve személyesen fosztotta meg férfiasságuktól a Vatikán férfiszobrait, Michelangelo, Bramante és Bernini műveit. (Vö. 1848. április 29.; 1949. január 1.; 1851. szeptember 10.; 1861. március 29.; 1870. szeptember 20.; 1871. május 15.)